Kicsit másként - Spitálszky Éva a Budapest Papír Kft titkárságvezetője

Spitálszky small

Kicsit másként is szeretném megismertetni, bemutatni a Budapest Papír Kft munkatársait rovatunkban, ahol nem csak a szakmáról, hanem az emberi indíttatásokról is szót ejtünk.

Spitálszky Éva a Budapest Papír Kft titkárságvezetője válaszol a kérdésekre…

Brandt Róbert: Eddig olyan kollegákat mutattunk be, akik valamilyen új feladatkörben tevékenykedtek az utóbbi időben, Te viszont jelképezed az állandóságot, lojalitást, megbízhatóságot cégünknél. Mesélj érkezésedről és a kezdetekről. Milyen volt akkoriban a Budapest Papír?

Spitálszky Éva: 1994.február 1-én léptem be a céghez, a GYES letelte után. Az előző munkahelyem volt az első, ahol külkereskedőként 9 évet töltöttem, leszabályozott, behatárolt keretek között. A BPP nem sokkal előtte kezdett a Grafikából önálló Kft.-ként kiválva a papírüzletággal. Belépésem idején fejeződött be az alapítással és működéssel kapcsolatos keretek alapkoncepiója, a folytatás és fejlesztés volt a következő évek célja. 9 főből állt a cég, mindenki csinált mindent. Az én munkakörömbe tartozott a beszerzés, pénztárkezelés, marketing, üzemeltetés, működéshez szükséges anyagok beszerzése, vámügyek intézése, munkaügy, a cég teljes adminisztrációja, vendéglátás, rendezvényszervezés. Nagyon jó volt a csapat és hónapról hónapra fejlődtünk és nőttünk. Nagy ünneplést szerveztünk, amikor először adtunk el 1 hónap alatt 50 to papírt. Számomra, ami marasztaló volt akkor a változatos és sokoldalú munka, a kis cég családias hangulata, a jó csapat, amely jókedvűen dolgozott a folyamatosan növekvő eredményekért és ezt mindig növekvő díjazás is kísérte.

Spitálszky Éva

BR: Az előző interjúban Viszota Kriszti azt mondta, Te rengeteget tudnál a cégről mesélni! Mesélj egy kicsit nekünk…

SÉ: Az elmúlt 14 évről órákban mérhető mesélnivalóm lehetne… Amikor új belépő érkezik a céghez nem bírom abbahagyni a „történelmi” áttekintést. Úgy gondolom fontos, hogy képet kapjanak arról, hogy mekkora utat tett meg a cég, hogy jutottunk el a jelenlegi Budapest Papírhoz. Visszatérve az előző kérdéshez, nagyon jó érzés visszatekinteni a befektetett munkát és az eltelt időt összevetve, hogy hol tartunk most és ebben az én tevékenységem is szerepel.

BR: Hogy értékeled a Budapest Papírnál végbement személyi és szakmai változásokat és mi az, amit esetleg még változtatnál?

SÉ: Szükséges változásoknak tekintem ezeket és, ha kiderülne, hogy nem pozitívan működik a dolog, majd akkor elmondom, hogy mit változtatnék...
Az én véleményem nem az értékelésről és változtatásról szól a szervezeti és működései elvekben, hanem meglevő információim alapján a tervezett keretek megvalósításához szükséges viszonyításról. Konkrétabb is lehetek: cél a kitűzött terv megvalósítása, ehhez csak az előre meghatározott és engedélyezett eszközök állnak rendelkezésre, a tény az, hogy ezt el kell fogadni, fogadtatni, és ezen keretek között kell megoldani a feladatot, a többi „mellékes”. Amíg a Budapest Papírnál a „mellékes” dolgok rendszeresen napirendre kerülnek, addig ne kérdezd tőlem, hogy mit változtatnék…

BR: Új főnök –új kihívások? Kellett-e változtatnod a munkádon, mert új cégvezetőnk van?

SÉ: Természetesen volt, amin változtatnom kellett, a személyi asszisztencia melletti önálló, de az évek óta jól működő munkafeladatok megmaradtak kis változtatással. Új főnök: ehhez a munkakörhöz nagyfokú alkalmazkodóképesség is szükséges. Letisztázott, megfogalmazott feladatok és elvárások esetén hamar kiderül a munkavállaló rátermettsége. Az eltelt másfél év számomra bebizonyította, hogy továbbra is szükség van a munkámra és az „új” vezetésnek megfelel a munkastílusom. És hát fejlődtünk tovább töretlenül, úgy gondolom hogy ennek a változás a fő mozgatórugója, változtam én is, és még mindig a Budapest Papírnál dolgozom…

BR:A Te feladatod, tevékenységed alapvetően – a szakmaiságon túl- bizalmi kérdés is, mely sokszor nehéz lelki, emberi feladat elé is állít téged. Gondolok arra is, hogy sokszor előbb értesülsz jó és rossz hírekről, rálátásod van a cég teljes tevékenységére stb.
Azt szoktuk mondani, amiről Te nem tudsz, az nem is létezik a Budapest Papírnál J .
Mi tartott itt a cégnél és mi adott neked erőt ahhoz, hogy mindig mosolyogva lásd el a feladatod?

SÉ: Az első munkahelyem nagyon jó alap volt ebből a szempontból, nem volt helye saját vélemény kinyilvánításának, amit a vezető kiadott, azt kellett végrehajtani haladéktalanul. Természetesen mindenről voltak és vannak saját gondolataim, de ebben a bizalmi munkakörben halmozottabban nem megengedett ezt kinyilvánítani, a vezetőség döntését kell képviselnem megjegyzések nélkül a cég globális érdekeit szem előtt tartva. És a kérdésre a válasz: éppen az a rengeteg információ, amit az évek folyamán és a napi munkám kapcsán birtokolhatok erősített abban, hogy még mindig itt a helyem és nincs okom más munkalehetőséget nézni. Nagyon sok mindenben elmondhatom a véleményemet is, ami esetleg befolyásolhatja a végleges döntéshozatalt is. És ez nagyon jó érzés…
A mosolygással kapcsolatban csak annyit, hogy alaptermészetem a vidám, mosolygós, empatikus hozzáállás, nem mindig sikerül, hiszen megoldandó problémák, gondok naponta előfordulnak az élet minden területén, és én még mindig személyes kudarcként élem meg, hogy nem sikerült úgy szerveznem valamit, hogy csak mosolyogva üljek az asztalnál… Van még mit tennem ez ügyben.

BR: Tevékenységedből adódik, hogy nagyon jól ismered a Budapest Papír Kft munkatársait. Mi az, amiben szerinted, mint kollektíva fejlődnünk kell?

SÉ: A cég állománya 9-60 főig változott az eltelt időszak alatt. Most már 4. éve az 50 fős létszám az állandó. Vegyes az összetétel, még mindig vannak régi, állandó munkatársak, de inkább az új kollégák száma a meghatározóbb. A csapat állandóan alakulóban van, szükség lenne évente többször olyan programokra, amelyeken a szakmai háttereken kívül az emberi, érzelmi oldalát is megismerhetnénk a munkatársaknak. Tudom, hogy ellentmondásos a feladatokról mondott véleményemmel ez a mondat, de nagyon fontosnak tartom a toleráns, jó hangulatú munkakapcsolatokat, a „nagybetűs” kollektíva e nélkül nem lehet jó csapat. Ezen még javítanunk kell, főleg az időhiány akadályát leküzdve…

BR: A szakmai elvárások folyton változnak és az ismeretek bővülésével sokszor, elgondolkodunk, hogy vajon mindent jól oldottunk-e meg az adott szituációban.
Van-e, volt-e olyan feladatod, amit ma másként csinálnál?

SÉ: A változás természetes velejárója a munkának és a mindennapi életnek, vannak feladatok, események, melyek ismétlődnek. Minden ismétlődésnél fel kell tenni kérdést, hogy kell-e újból és ha igen megfelel-e másodszor, sokadszor a követelményeknek. Sok olyan feladatom van, melyek hosszú évek óta ismétlődnek, de változtatni kellett a körülmények változásával. Változtattam én is, vagy elhagytam…..

BR: Mi az a tevékenység, munka, amit sohasem illetve nem szívesen végeznél?

SÉ: mindig sok mindennel foglalkoztam egyszerre, munka után is a megélhetés biztosításáért és hobbyból is, egészen más irányú tevékenységekkel. Az „üres” íróasztali munka nem az én asztalom, inkább úgy fogalmaznám, hogy a monoton, mindig ismétlődő tevékenységek hosszú távon negatív irányba befolyásolnák munkakedvemet: palackozó üzemben biztos nem dolgoznék…

BR: Ha csak néhány szóval jellemezhetnéd Önmagad, mi lenne ez a néhány szó?

SÉ: maximalista, kitartó, alkalmazkodó
BR: Utolsó könyv, film címe?

SÉ: Patrick Süskind: A parfüm, moziban a Mamma mia

BR: Weboldal, amit mindig szeretsz böngészni?

SÉ: Sokat használom a munkámhoz is, szinte minden kérdésemre először a web-ről szedem le az információkat, kedvencem nincs, témafüggő a keresés. Amit naponta megnézek, az időhiány miatt a hírkereső oldal rövid összefoglaló eseményei.

BR: Szabadidős, hobbi és sport tevékenységed?

SÉ: úszás, kirándulás, utazás, olvasás

BR: Kedvenc "hősöd", példaképed, és miért?

SÉ: nincs konkrét „hősöm”, szeretem a meséket, de nem élek álomvilágban. Példaképeim nem „ismert” személyek: családtagjaim, barátaim, ismerőseim, munkatársaim, mert mindenkinek van legalább egy olyan tulajdonsága vagy döntése, amiért tisztelem és példának tekintve én is tanulok belőle…

BR: Ki az, akivel "elmennél a világ végéig" is, ha kell?

SÉ: elsősorban a lányom és a családom tagjai

BR: Kedvenc üdülőhelyed?

SÉ: tenger, mindegy hol, de idáig a görög szigetek

BR: Ahova "majd egyszer" el szeretnél jutni?

SÉ: India

BR: Az étel és ital, ami mindig jól esik?

SÉ: Levesek, tészták, tejfölös, tejszínes ételek, régóta az egyes számú kedvenc a francia hagymaleves cipóban és a harcsapaprikás túrós csuszával. Italok közül édes pezsgő és általában az édes italok

BR: Kedvenc íród, költöd, akitől mindig jó idézni?

SÉ: Zola, Remarque, Ady

BR: Végül kit ajánlasz a következő "Kicsit másként "interjúra és miért?

SÉ: Szlatki Ferenc beszerzési vezetőt, ő nem sokkal a személyi változások előtt érkezett a céghez, érdekel mennyit kellett változtatnia a munka szervezésén a betanulási időszakhoz képest

Köszönöm a válaszokat, sok sikert kívánok neked!

eZ publish™ copyright © 1999-2010 eZ systems as